Olcsó, de valóban hatékony?
A visszaélések elleni küzdelemben a vállalkozások jelentős része alkalmazza a csalás bejelentési rendszert (visszaélési forródrót), ami a folyamatban lévő visszaélések felderítésének egyik forrása, ezáltal hatékony elrettentési eszköz.
Az ACFE kutatása* alapján nézzük meg közelebbről, hogy mit mutatnak a számok globálisan:
- a visszaélések 43%-a bejelentés alapján kerül feltárásra, ami Kelet-Európára vetítve 51%-ot tesz ki;
- a bejelentések 50%-a munkavállalóktól érkezik;
- az esetek 33%-ában a bejelentésre telefonon vagy e-mailben kerül sor;
- a felmérésben részt vevő áldozat szervezetek 64%-a rendelkezett bejelentési vonallal, ami Kelet-Európában 76%-kos mértéket mutat;
- a medián veszteség bejelentési vonallal rendelkező cégek esetén 50%-a a bejelentési vonallal nem rendelkező szervezetek által elszenvedett veszteségekhez képest;
- a bejelentési vonallal rendelkező szervezetéknél a felderítés gyorsabb: a 18 hónapos medián csalási időtartammal szemben ezeknél a csalások medián időtartama 12 hónap;
- 2010-hez képest a bejelentő rendszerek alkalmazása 8%kal növekedett.
A kutatási adatok tehát azt mutatják, hogy a visszaélési forródrót a csalás elleni kontrollok között előkelő helyet foglal el. Kimondható, hogy a maga 43%-ával a leghatékonyabb csalás felderítési eszköz, az ezt sorrendben követő belső ellenőrzés alapján történő feltárásra harmadannyi esetben kerül sor.
A csalás elleni küzdelemben a visszaélési forródrót megkerülhetetlen eszköz a visszaélések azonosítása során, azonban önmagában semmiképpen nem garantálja a sikert, a hatékonyságot és a megbízhatóságot.
A visszaélési forródrót bevezetése nem igényel jelentős anyagi ráfordítást, azonban működtetése csak azáltal válhat hatékonnyá, ha a cég megfelelő figyelmet fordít rá úgy a kommunikáció, mint a bejelentett visszaélések vizsgálata terén. Ezen túl a bejelentő rendszer sikerének komoly előfeltétele a bizalom, nevezetesen, hogy a munkavállaló megosztja-e a munkáltatóval az általa tapasztalt, visszaélésre vonatkozó információkat és körülményeket.
Ha a bejelentők nem bíznak meg a csalás bejelentési rendszerben és a vezetőkben, akkor a rendszer nem válik hatékony eszközzé a visszaélések megelőzésében.
A fenti statisztikai adatokból könnyen kiszámítható, hogy Kelet-Európában 100 visszaélésből 51-et bejelentés alapján derítenek fel, amelynek a fele, vagyis legalább 25 visszaélés munkavállalói jelentés alapján kerül feltárásra, vagyis így számolva a visszaélések egynegyede kollégák által adott információk alapján kerül napvilágra. Önmagában már ezt az arányt szem előtt tartva is megállapítható, hogy a munkavállalók bejelentési rendszerbe vetett bizalma a kulcs a visszaélések egynegyedének feltárásához, amely arány a rendszer megfelelőségével, stabilitásának biztosításával és következetes alkalmazásával megítélésünk szerint tovább növelhető.
Mi a helyzet Magyarországon?
A PWC felmérése** alapján 2018-ban a felmérésben részt vevő cégek 56%-a nyilatkozott úgy, hogy rendelkezik visszaélési forródróttal, vagyis az Magyarországon is kedvelt prevenciós eszköznek tekinthető. Ugyanakkor a visszaéléseknek mindössze 4%-a (!) kerül felderítésre a forródróton keresztül tett jelentésekkel, ami viszont szemet szúróan alacsony a globális, illetve regionális adatokhoz képest. Ez elvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy ha a prevenciós eszközt Magyarországon is hasonlóan gyakran alkalmazzák, akkor miért marad mégis ennyire alul a felderítési hatékonyság? Cikkünk folytatásában többek között ezt a kérdést is elemezni fogjuk.
* Forrás: Association of Certified Fraud Examiners – 2020 Report to the Nations
** Forrás: PWC / A gazdasági bűnözés konstans veszélyt jelent – 2018. évi felmérés a globális magyar gazdasági bűnözésről és visszaélésekről
