Hogyan nyerhető meg az állóháború?
A COVID-19 világjárvány számtalan szempontból jelentős hatást gyakorol mind a nemzetközi, mind a hazai vállalkozási környezetre: néhány nap leforgása alatt alakította át a tradicionális munkakörnyezetet. Lezárásra kerültek az országhatárok, számtalan munkavállaló veszítette el munkáját vagy kényszerült részmunkaidőben dolgozni, az állásukat megtartó munkavállalók – a közoktatási feladatok részleges átvállalása mellett – távmunkában otthonról dolgoztak (sokan még jelenleg is), ami az ismeretlen egészségügyi kitettség mellett eddig nem látott mértékű technológiai kiszolgáltatottságot, és mind a cégek, mind a dolgozók feje felett Damoklész kardjaként lógó gazdasági, egzisztenciális bizonytalanságot eredményez.
A vállalatok működésük fenntarthatósága érdekében kézenfekvő és gyors eszközként a költségek csökkentéséhez folyamodtak, ami azonban könnyen kétélű karddá válhat.
A költségek szintjének csökkentése vagy szélsőséges esetben kiadások megszüntetése – bármennyire nehéz is az ezzel kapcsolatos vezetői döntések meghozatala – valóban hozzájárulhat a vállalatok fennmaradásához, azonban minden egyes megszorító intézkedés esetén nagyfokú körültekintést igényel az, hogy a források megvonása a rövidtávú célok elérése mellett közép- és hosszú távon mit eredményez, milyen következményekkel jár a vállalat életében. A visszaélések elleni harcot szolgáló eszközök sok esetben megszorítások tárgyát képezik, miközben a hosszú távú hátrányos következmények – amelyek rövid idő alatt felütötték fejüket – beláthatatlanok.
A koronavírus következtében kialakult gazdasági krízishelyzet a visszaélések szempontjából kiengedte a szellemet a palackból.
Donald R. Cressey visszaélési háromszög-modellje alapján a visszaélések elkövetéséhez három tényező együttes fennállása szükséges, amelyek a nyomás (érzékelhető kényszer), a lehetőség, valamint az önigazolás (racionalizálás). Könnyen belátható, hogy a pandémia következtében kialakult helyzet, és a válság gazdasági hatásainak ellensúlyozására hozott döntések jelentős teret nyitottak a megnövekedett gazdasági nyomásnak, a kontrollok szűkülése mellett a növekvő elkövetési lehetőségeknek, valamint a válság miatt egyszerűbbé váló önigazolásnak. Ez pedig egyenes út a visszaélések számának, és a visszaéléssel okozott károk nagyságrendjének növekedéséhez.
A Csalásvizsgálók Nemzetközi Egyesületének (ACFE) felmérése* szerint a csalásvizsgáló szakma 63%-a már a járvány első negyedévében növekedésnek volt tanúja a visszaéléseket illetően, és a csalásvizsgálók 93%-a (gyakorlatilag a csalásvizsgáló szakma túlnyomó többsége) az elkövetkező 12 hónapban a visszaélések számának növekedését várja.
Jogosan merül fel a kérdés: mit tegyen egy felelős cégvezető, hogy az extrém gazdasági helyzetben a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon?
Nehéz bármely vállalat gazdasági helyzetét kívülről megítélni, azonban figyelembe véve a globális szakmai álláspontokat, figyelmet kell fordítani arra, hogy a koronavírus által előidézett rendkívüli helyzetben sem javasolt megszüntetni, vagy jelentősen szűkíteni a visszaélés elleni kontrollokat, még akkor sem, ha látszólag könnyű megtakarítási lehetőséget ígérnek.
A kontrollok megszüntetése vagy szűkítése jelentős érvágás a visszaélésektől elrettentés során, a potenciális elkövetők irányában egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogy “szabad a pálya”, ami időnként szó szerint is érvényesül az egyre általánosabbá váló távmunka következtében. Mit is jelent ez? Egészen pontosan azt, hogy a tudatosan tervezett prevenciós ráfordítások jelentősen csökkennek, azonban a visszaélés kockázata számottevően megnövekedik, és visszaélés bekövetkezése esetén a kontrollrendszeren megtakarított költségek sokszorosa úszhat el.
Véleményünk szerint a COVID-19 világjárvány nyomában felélénkülő visszaélések elleni háborút az a vállalat nyerheti meg, amelynek vezetősége a fenyegető kockázatokat alapos mérlegelve a legnagyobb veszteséget okozó és legnagyobb valószínűséggel bekövetkező kockázatok esetén a kontrollrendszert fenntartja, illetőleg források átcsoportosításával megerősíti. Ennek stabil alapja egy szakmailag megalapozott kockázatértékelés lehet a hosszú távra kiható veszteségek elkerülése érdekében.
* Forrás: Fraud in the wake of COVID-19: Benchmarking Report (ACFE)
