Visszaélési kockázat tabuk nélkül

Ön dönt: tudatos kockázatkezelés vagy struccpolitika?

 

Természetesnek vesszük, hogy egy vállalkozás gazdasági tevékenysége folytatása során kockázatokkal szembesül, mint ahogy azt is, hogy meghatározott mérlegelési elvek alapján bizonyos kockázatokat megengedhetőnek tart, míg más – rendszerint súlyosabb anyagi vagy működési következményekkel járó – kockázatokat elutasít, és ez utóbbiakat igyekszik minden eszközzel elkerülni. A vállalatok vezetése a döntések meghozatala során tipikusan mérlegeli a partnerkockázatokat (vevői, szállítói nemteljesítéseket), a piaci kockázatokat (piaci eseményeket) és a rendszer kockázatokat (a termelési folyamatban rejlő operatív kockázatokat).

A tankönyvek (és a köztudat) nem szólnak egy fontos kockázati tényezőről, ami maga a vállalat ellen elkövetett, sok esetben jelentős anyagi vagy egyéb kárt okozó visszaélés lehetősége.

Kimondva vagy kimondatlanul, de a visszaélések léteznek, és jóformán minden üzleti vállalkozást érintenek kisebb vagy nagyobb mértékben. Ha csak a statisztikák által kimutatott eredményeket nézzük: a vállalkozások éves szinten bevételük 5 %-át veszítik el visszaélés következtében. Emiatt nemcsak kulcsfontosságú, de kemény munka árán megkeresett forintokban mérhető kérdés az, hogy a vállalat vezetése tudomást vesz erről a kockázati formáról vagy sem.

A vállalkozások vezetői a visszaélési kockázatokat alapvetően kétféleképpen „élik meg”.

Az adrenalinfüggő tudja, hogy az általa vezetett vállalkozásnál ilyen nem fordulhat elő még prevenciós rendszer hiánya vagy gyengesége esetén sem. Álláspontját rendszerint azzal támasztja alá, hogy még egyetlen esetben sem kellett visszaéléssel szembenéznie, és úgy vélekedik, hogy majd akkor foglalkozik a kérdéssel, ha fény derül egy csalásra (ami pedig, mint tudjuk, a vállalkozásában nem fordulhat elő). A tudatos és felelősségteljes vezető ezzel szemben abban biztos, hogy visszaélési kockázat érintheti az ő vállalkozását is, még akkor is, ha eddig ilyen nem fordult elő. Ennek érdekében a kockázatokat felméri, súlyosság szerint rangsorolja, és dönt a kezelés vagy megelőzés módjáról.

A vezetők tehát két lehetőség között választhatnak: dönthetnek a kockázatok megismerése és tudatos kezelése mellett, de folytathatnak struccpolitikát is, vagyis tehetnek úgy, mintha sérthetetlenek lennének, és homokba dughatják a fejüket.

A döntés megkerülhetetlen: minden vezetőnek el kell indulnia valamelyik úton, nem lehet megállni a keresztútnál. A tét pedig óriási!

A fentebb említett, globálisan a bevételek 5%-át kitevő veszteség csak a visszaélés eredményeként beállott anyagi kár mértéke. Ezt a nem elhanyagolható mértékű veszteséget tetézik a csalások felderítésére, kivizsgálására fordított költségek, valamint a veszteségek visszaszerzése érdekében tett jogi lépések költségei, és ekkor még nem beszéltünk arról, hogy a szervezetnek milyen erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy az így elvesztett nyereséget újra megkeresse, és helyreállítsa reputációját a munkavállalók körében, ettől is súlyosabb esetben pedig a piacon.

Tény, hogy a kockázatok felmérése, és a prevenciós rendszer kialakítása költségeket eredményez, azonban a kockázatok megfelelő súlyozásával felállítható egy kiegyensúlyozott megelőzési rendszer, amelyben a költségek és az elérhető megtakarítások arányban állnak egymással. Az egyes vállalkozások kockázati étvágya, kockázatvállalási hajlandósága számos körülménytől függően más és más lehet, a lényeg, hogy egyetlen, a vállalkozását felelősen irányító vezető sem bújik el a tények elől: tudomásul veszi a kockázatok fenyegetését, és proaktívan kezeli azokat.

Admin F-Projekt