Avagy megéri-e áldozni a prevenció oltárán…
Az üzleti életben a csalások egyre nagyobb volument öltenek, és egyre gyakrabban merülnek fel, azonban lehetetlen pontosan meghatározni, hogy mennyire. Egyrészről nem lehet megbecsülni, hogy a visszaélések milyen arányban kerülnek felderítésre, másrészről az áldozat szervezetek sok esetben a “színfalak” mögött, a nyilvánosság (ideértve a hatóságokat is) kizárásával kezelik azokat még feltárás esetén is. A globális kutatások azonban még ilyen hátráltató tényezők mellett is a csalások növekvő mértékét támasztják alá.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a csalások megelőzésére fordított költségek jóval alulmaradnak a visszaélések által okozott ráfordítások összegén, hiszen ha egy csalás megvalósul, akkor sem az elkövető, sem az áldozat nem lehet nyertes.
Az elkövető, akiknek többsége életében először követ el bűncselekményt, szembesül a csalás feltárásával járó társadalmi megaláztatással és szégyenkezéssel, nem beszélve a jogi következményekről, amelyek legenyhébb esetben a munkahely elvesztését, súlyosabb esetekben viszont büntetőjogi felelősségre vonást vagy polgári jogi kártérítés fizetését is maguk után vonhatják.
Az áldozatul esett vállalat szintén vesztese az elkövetett visszaélésnek, hiszen nem csak a csalás miatti kárt (például az eltulajdonított eszközök értékét) kell viselnie, de plusz jogi költségekkel, jelentős mennyiségű időráfordítással és nyilvánosságra kerülés esetén egyéb negatív következményekkel, ezek között a piaci hírnév sérelmével is számolnia kell. Ezen felül, ha a szervezet az elkövetőkkel szemben nem lép fel következetesen, az a szervezet többi tagjának azt az üzenetet küldi, hogy nem történt semmi „komoly”, így a visszaélések elkövetésének esélye tovább növekszik, vagyis a következetlen elbánás beláthatatlan következményekkel jár.
Ha egy szervezet rendelkezik proaktívan működő megelőzési rendszerrel, a potenciális elkövetők egy része már eleve nem vállal kockázatot, a következetes szabályoknak köszönhetően csökken a visszaélési lehetőségek száma, illetőleg az elkövetett csalások korábban felderítésre kerülnek, ezért jelentősen kisebb károkat okoznak.
Megelőzési rendszer nélkül vagy gyenge, következetlenül fenntartott megelőzési rendszer mellett elkövetett csalások – mire napvilágra kerülnek – nagyobb károkat okoznak, és az azok felderítésére, kivizsgálására, majd megfelelő kezelésére fordított költségek is sokszorosak a megelőzés költségeihez képest.
Le kell szögezni, hogy egy hatékony megelőzési rendszer fenntartása mellett is előfordulhatnak visszaélések, felelősen nem jelenthető ki, hogy a csalások száma nullára redukálható. Ennek részben okai lehetnek a megelőzési rendszer tervezése során figyelembe vett költséghatékonysági szempontok, és a vállalat kockázatvállalási hajlandósága is.
Összességében kijelenthető, hogy azok a szervezetek, amelyek szembe néznek a visszaélési kockázataikkal, és működőképes csalás elleni környezetet építenek ki, és tartanak fenn, jelentősen csökkentik a visszaélések előfordulásának kockázatát, és ezáltal realizált káraikat. Jó példa erre, hogy önmagában a csalás bejelentési rendszer működtetése révén közel felére csökkenthetők a csalásból származó veszteségek, ahogyan azt az Okleveles Csalásvizsgálók Nemzetközi Egyesületének (ACFE) 2020 áprilisában publikált kutatási eredményei is alátámasztják.
