Avagy kik követnek el csalásokat és miért?
A több évtizedre visszatekintő szakmai tapasztalatok alapján szinte bárki követhet el csalást. A csalások elkövetői általában nem különböztethetők meg más emberektől demográfiai vagy pszichológiai jellemzők alapján.
A legtöbb foglalkozási visszaélést elkövető pontosan ugyanolyan tulajdonságokkal, jellemzőkkel rendelkezik, mint bármely feddhetetlen, felelősségteljes kollégája.
Évekkel ezelőtt végeztek egy kriminológiai kutatást az Egyesült Államokban a csalást elkövetők fizikai és viselkedési jellemzőinek meghatározása céljából, melynek során csalást elkövetőket hasonlítottak össze más tulajdon elleni bűncselekményt elkövetőkkel, valamint főiskolai diákokkal.
A többi bűnözőhöz viszonyítva a csalást elkövetők idősebbek, az esetek többségében házasok, iskolázottabbak, vallásosabbak, kisebb számban alkohol- vagy drogfogyasztók, jobb pszichés állapotnak örvendenek, optimistábbak és szociálisan érzékenyebbek. Míg az egyéb tulajdon elleni bűncselekményeket elkövetőknek mindösszesen 2 százaléka volt nő, a fehérgalléros bűncselekményeket már 30 százalékban követik el hölgyek.
A főiskolai diákokhoz hasonlítva a fehérgalléros bűnözők már alig voltak különbözőek: a csalásokat elkövetők a diákokhoz képest gyakrabban szenvedtek pszichés fájdalomtól, kevésbé voltak őszinték, ugyanakkor függetlenebbek, szexuálisan érettebbek voltak.
A fentiek segítenek megérteni, hogy szinte bárki illeszkedhet egy csalást elkövető profiljába, és lehetetlen azt előre megjósolni, hogy mely kolléga, szállítói vagy vevői alkalmazott, ügyfél válik csalást elkövetővé.
Amikor egy csalás felszínre kerül, a legáltalánosabb reakció a tagadás, hiszen egyetlen áldozat (legyen az maga a vállalat vagy a vezető) sem tudja könnyedén megemészteni, hogy egy bizalmát élvező, akár évtizedeken keresztül a vállalatnál dolgozó kolléga vagy üzleti partner csalárdul viselkedett.
A legtöbb csalást elkövetőnek egyáltalán nincs bűnügyi háttere: az esetek többségében első alkalommal követnek el ilyen jellegű visszaélést, és praktikusan nem is tartják magukat bűnelkövetőknek. Ennek oka a szakirodalom szerint, hogy a fehérgalléros bűnözés gyakorlatilag három egymásra ható tényező eredménye, melyek a szituációból fakadó kényszer, a csalás elkövetésének lehetősége, és az egyén jelleme, amellyel a csalást igyekszik igazolni. Témánk szempontjából a fenti három tényező közül kiemelendő, hogy az elkövető a visszaélést önmaga előtt is igyekszik igazolni, ráadásul nem utólag, hanem még a cselekmény megkezdése előtt talál maga számára a lelkiismeretének megfelelő felmentő körülményt (mint például “nem fizetnek meg eléggé, nem ismerik el a munkámat, pedig évek óta húzom az igát, igazán megérdemlem “, “csak kölcsönveszem ezt az összeget, és visszaadom, mielőtt bárki észrevenné”, stb.).
Sajnos ki kell azt mondani, hogy visszaélési szempontból egyetlen vállalkozás sem érezheti magát tökéletes biztonságban.
A csalást elősegítő tényezők bármikor összeállhatnak, ezért a visszaélések elkerülése érdekében ajánlott a preventív kontrollok kiépítése és folyamatos fenntartása, amely hathatós eszköze lehet a potenciális elkövetők csalástól való visszatartásának.
