Minden csalás visszaélés. De minden visszaélés csalás?
A csalás fogalmát a magyar jogrendszerben a Büntető Törvénykönyv szabályozza. Ennek értelmében aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. Ez a fogalmi meghatározás viszonylagosan tág, mivel az elkövetési magatartást (tévedésbe ejtés, tévedésben tartás), és az eredményt (károkozás) szabályozza, de ebből a gyakorlatban még mindig nem tudjuk pontosan körülhatárolni, hogy milyen magatartásokra gondoljunk, amikor a csalásvizsgálat tárgyáról ejtünk szót. Ezzel egyidejűleg jogos kérdésként merülhet fel az is, hogy a csalásvizsgálat fókuszában vajon kizárólag a fenti definíciót kimerítő csalások állnak?
Kiindulópontként leszögezhetjük, hogy a vállalati környezetben elkövetett csalások alapvetően két irányúak lehetnek: irányulhatnak a cég ellen, és elkövethetőek annak érdekében, a vállalat munkavállalói, vezetősége, tulajdonosai által is.
Az első esetben tipikusan munkavállalók, vevő vagy szállító partnerek követnek el visszaélést, amelynek elsődleges áldozata, károsultja maga a szervezet. A második esetben a munkavállalók vagy a menedzsment követnek el csalást a vállalat javára vagy érdekében. Ez utóbbi visszaélési forma rendszerint a részvényesek, befektetők és hitelezők megtévesztésére irányul abból a célból, hogy a társaság valamilyen szempontból jobb pozícióba kerüljön: fennmaradjon a befektetési kedv, jobb finanszírozási lehetőségekre nyíljon lehetőség, vagy a partnerek nagyobb bizalmat szavazzanak.
A csalásvizsgálati szakmában számos magatartást visszaélésnek (csalásnak) tekintünk, amennyiben annak eredményeként a vállalat vagy a vállalat részvényesei, partnerei károsodnak vagy károsodhatnak.
A teljesség igénye nélkül ilyenek lehetnek: egy társaság eszközeinek, készleteinek eltulajdonítása, az eszközök engedély nélküli magánhasználata, a bizonylat nélküli értékesítések, a jogosulatlanul felvett költségtérítések, a korrupt beszerzések, vesztegetések, beszerzési tenderek manipulációja, vállalati kémkedés, adatokkal és informatikai rendszerekkel, eszközökkel történő visszaélések, biztosításokkal, adózással és társadalombiztosítással kapcsolatos visszaélések, pénzmosás, pénzügyi kimutatásokban szereplő adatok hamis színben feltüntetése vagy hamis adatok feltüntetése, befektetők, finanszírozók félreinformálása tájékoztatási kötelezettségek megszegésével. Ezek a cselekmények különböző horderővel bírnak, ami két fő tényezőtől függ: az elkövetési magatartás súlyosságától és formájától, valamint az okozott kár mértékétől.
A fenti példákból jól látható, hogy a csalásvizsgálat számtalan olyan magatartásra irányulhat, amelyek közvetlenül vagy közvetetten kárt okoznak a vállalat, vagy a vállalati befektetők, partnerek számára, azonban ezek a magatartások a csaláson kívül számos más büntetőjogi tényállást is kimeríthetnek (például vesztegetés, közokirat hamisítás, zsarolás, lopás, sikkasztás, hűtlen kezelés, költségvetési csalás, pénzmosás, számvitel rendjének megsértése). A csalásvizsgálat célpontjai tehát nem pusztán a szó szoros (jogi) értelmében vett csalások, hanem minden olyan jogellenes, sok (de nem feltétlenül minden) esetben büntetőjogi felelősséget eredményező magatartás, amelynek eredményeként közvetlenül vagy közvetve a megtévesztett vállalat vagy személy vagyonában csökkenés áll be.
Összefoglalásként megállapíthatjuk , hogy a csalásvizsgálat céltáblájára minden olyan visszaélésszerű magatartás felkerülhet, amelynek célja az elkövető szempontjából valamilyen gazdasági vagy vagyoni előny megszerzése, ami a megtévesztett szervezet vagy partnerek oldalán kárként jelenik meg.
